Trágyázás

A trágya a növények tápanyagigényének kielégítésére használt különböző összetételű és halmazállapotú anyagok gyűjtőneve.

Trágyázás fogalmán a szerves vagy szervetlen trágyaanyagok talajba, a növények lombjára vagy a termesztőhely légterébe való juttatását értjük.

A termesztés során alkalmazott trágyázási műveletek szakszerűen összeállított rendszerét pedig trágyázási rendszernek nevezzük.

A trágyázási rendszer elemei:

– a trágya megválasztása;
– a trágyamennyiség (-adag) meghatározása;
– az elosztás, kiszórás és talajba juttatás módja;
– a trágyázás időpontja.

HIK

5-aminolevulin sav alkalmazása és hatásai

A PentakeepV nevű, aminolevulin savat tartalmazó műtrágya alkalmazására vonatkozó kísérlet 2007-ben zajlott Szlovákiában.

2007-ben több külföldi kísérlet is készült, több növényen alkalmazva (paradicsom, zöldpaprika, sárgadinnye, gabonafélék, virágok, stb.).

Felturbózott fotoszintézis

Köztudott, hogy minden növényi élet alapja a fotoszintézis. Ha szándékosan leegyszerűsítjük a folyamatot, akkor mondhatjuk, hogy a fotoszintézist a szintén közismert klorofil nevű anyag „végzi”. A gazdálkodók a fotoszintézist és a klorofilt hajlamos „eleve adottnak” tekinteni, illetve az időjáráshoz hasonlóan azon tényezők közé sorolni, amelyre a termelőnek nincs hatása. Ezt a szemléletet változtatja meg az 5-aminolevulin-sav − röviden ALA − mezőgazdasági alkalmazása.

A Távol-Keleten már szinte „kötelező” adalékként használják, míg Európában még csak most terjed el az ALA a különböző növényi kultúrák termesztésében. Pedig a szer azontúl, hogy javítja a termés mennyiségét és minőségét, hatásosan védi a környeztet is.

Régóta foglalkoznak az ALA szintetikus előállításával, sokáig azonban kis mennyiségben és igen drágán lehetett hozzájutni. Végül egy japán olajtársaság, a Cosmo Oil, mely többek között biotechnológiák kidolgozásán fáradozik, sokéves munka eredményeként fejlesztette ki azt a módszert, mellyel nagy mennyiségben is előállítható. Az ALA termelése mikroorganizmusok fermentációja révén történik, azaz a joghurt és az alkohol készítéséhez hasonló eljárással. A módszer teljesen biztonságos, nem alkalmaznak genetikailag módosított baktériumokat, sem állati eredetű anyagokat, így a BSE veszélye is kizárt.

Az anyagot a biokémikusok régóta ismerik, mert nemcsak a növényi élet szempontjából fontos, hanem humánbiológiai vonatkozásokban is. Az ALA többek között elengedhetetlen a hemoglobin képzéséhez, de a gyógyászatban több területen is használják. Alkalmazzák reagensként, a rák kezelésére, a hajnövekedés elősegítésére és a sertések vérszegénységének megelőzésére is. Az ALA bizonyítottan megnöveli a levelek klorofil-koncentrációját, és fokozza a növények tápanyag-felvételi képességeit.

A növényi kísérletek során az ALA alkalmazásának számos, már-már megdöbbentő hatására derült fény. A növények hidegtűrése jelentősen nőtt, a rövid ideig tartó − például éjszakai − 0, vagy -1, -2 fokos hideget szinte „rezzenéstelenül” viselték. A kezelt növények ugyanígy jól tűrték a fény- vagy vízhiányosabb időszakokat, és a kezeletlen mintához képest ellenállóbbnak mutatkoztak szikes, sós talajviszonyok között is. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy a megnövekedett cukortartalom csökkenti a só felszívódásának lehetőségét.

További tapasztalat, hogy az ALA-val kezelt növények láthatóan sötétebb, zöldebb színű, de kisebb leveleket hoznak, mert a fokozott klorofiltermelés és hatékonyabb tápanyagfelvétel kisebb felületen is lehetővé teszi a megfelelő fénymennyiség befogadását. A gyümölcsöket több napsütés éri, színük, ízük, mennyiségük, tápanyag- és cukortartalmuk is magasabb.

Fontos, hogy az 5-aminolevulin-savat nem az eddig megszokott trágyák helyett, hanem mellett, azokat kiegészítve célszerű alkalmazni, elsősorban levéltrágyaként.

Az ALA környezetvédelmi szempontból is hasznos. Azon túl, hogy megfelelő hígításban teljesen ártalmatlan, nem mérgező, és használható biogazdálkodásban is, fokozza a növények tápanyagfelvételét, javítva ezzel más trágyák felszívódási hatékonyságát. Ezáltal a kiszórt műtrágyák lényegesen kisebb mennyiségben halmozódnak fel, és mosódnak be a talajba és a vizekbe.

Jelentős hozamnövekedés a szőlészetben

Európában az elmúlt néhány év egyik legjelentősebb mezőgazdasági újdonságának tekinthető az 5-aminolevulin sav – rövidebb nevén ALA – programozott alkalmazása. Jelen pillanatban ennek egyetlen formája a Japánban gyártott Pentakeep V nevű trágya, mely már hazánkban is hozzáférhető. Az elmúlt években az anyag alkalmazását többször, tudományos alapossággal vizsgálták. A cikk egy ilyen vizsgálat eredményeit ismerteti.

A Pentakeep V vizsgálatok több országban, részben párhuzamosan folytak, illetve zajlanak napjainkban is. Mindezen országok közül itt a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetem eredményeit ismertetjük, mert Magyarország éghajlatához, talaj és egyéb adottságaihoz legjobban a 2007-es szlovákiai vizsgálat körülményei hasonlítanak. A vizsgálat alatt a szert 2007. május 21. és július 12. között összesen öt alkalommal juttatták a szőlőre, levéltrágyaként. A vizsgálat 2007 májusától egészen az októberi szüretig tartott.

A Nyitrai Egyetem munkatársai a Pentakeep V kísérletet különböző Chardonnay fajtákon, kilencéves tőkéken végezték, Dolný Ohaj térségében, közepes humusztartalmú barna talajon, a hazai szőlészetekben is nagyjából átlagosnak mondható talajkémiai jellemzők mellett.

A vizsgálat külön elemezte a szer hatékonyságát különböző hígításokban, és talaj, illetve levéltrágyaként. A tapasztalatok szerint a Pentakeep V használata különböző töménységben − 500, 1000 és 2500 literre hígítva − a termésátlagok 5,6-7,7 százalékos emelkedését hozta.

A vizsgálat kiterjedt a szer gazdaságossági mutatóira is. Eszerint a vizsgálatban résztvevő területeken a szőlő későbbi felhasználásától és a Pentakeep V alkalmazott töménységétől függően a profit 26 és 163 euró közötti növekedést mutatott hektáronként. A legjövedelmezőbbnek − a befektetés arányában a legtöbb hasznot hozónak − a számítások szerint a közepes töménységű trágya használata mutatkozott.

A fenti adatokhoz úgy jutottak, hogy a szert levéltrágyaként alkalmazták. A gyökérzónába juttatva a szer kevésbé mutatkozott hatékonynak, illetve azonos eredményhez több Pentakeep V-re volt szükség.

A kezelt területeken nemcsak a hozam javult érezhetően, hanem a minőség is. A vizsgálatba bevont szőlőfajtáknál Pentakeep V használatával a termés cukortartalma a kiszórt szer töménységétől függően 0,5-1,5 százalékkal nőtt, míg savtartalma 0,2-1,7 százalékkal csökkent.

Ezen felül a vizsgálat megállapítja − bár objektív számokat nem rendel hozzá −, hogy a Pentakeep V-vel kezelt növények mind a hideget, mind pedig a szárazságot „láthatóan” jobban viselték a kontrollterület növényeinél.

Zöldtrágyázás és mulcsolás

Magyar viszonyaink között első lépésként a zöldtrágyázás általános elfogadtatása a cél. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy még előbbre tekintsünk, és a vetéstechnika rohamos fejlődését kihasználva a mulcstechnológia alkalmazásával is barátkozzunk. Az egynyári zöldtrágyanövények alkalmazása esetében ugyanis eltekinthetünk az őszi beszántástól - lemondva a vegatatív zöldtömeg jótékony hatásáról -, és engedhetjük lefagyni az állományt. Ehhez a technológiához mindenütt nagyon alkalmas növény lehet a lágyszárú mustár. Így, a lefagyott, lesárgult szármaradvány révén egészen tavaszig megmarad a talajborítottság, amely gátolja a víz- és széleróziót, megőrizve a talaj nedvességtartalmát. Tavasszal viszont a módszernek köszönhetően elmaradhat a költséges magágy-előkészítő munka, és tárcsás rendszerű direktvetőgéppel - amely elvágja a gyenge szármaradványokat - egy menetben elvégezhető a vetés. Pl. mustár zöldtrágya-elővetemény után mulcsba vetett cukorrépa vagy facélia, mulcsba vetett kukorica. A zöldtrágyanövény jótékony hatása ebben az esetben a talajborítottság, gyomelnyomás formájában, és főként a talajban hagyott - és ott elbomló - gyökértömeg kapcsán érvényesül.

A zöldtrágyázás elősegíti a talajélet kialakulását

A mikrobiális tevékenység a talaj melegedésével egyidejűleg megindul. Ennek szabad szemmel látható egyértelmű jelei vannak, hiszen a talaj színe sötétebbé válik, és tapinthatóan jó szerkezetű lesz, ami a biológiai élet beindulásáról árulkodik. Az ún. mikrofauna ugyan szabad szemmel nem látható, de létezése aligha vonható kétségbe. Ugyanakkor a makro- és megafauna aktivitása annál jobban nyomon követhető. Ismert képviselői a földigiliszták, amelyek a talajtermékenység indikátorai és őrei is egyben. Azonnal eltűnnek, ha túl alacsony a talaj nedvesség- vagy szervesanyag-tartalma, hiszen utóbbi szolgál számukra táplálékul. A felszínen jól látható járataik vannak, és ürülékkupacok jelzik aktivitásukat. A mikroorganizmusokkal közös szántóföldi tevékenységük révén képesek a tarlómaradványokat a növények számára felvehető állapotba hozni. Járataik gravitációs pórusokként funkcionálnak, ami segíti a talaj levegőzését, és a csapadékvíz mélyebb rétegekbe vezetését. A talajok egyik veszedelmes állapotát, a tömörödöttséget kiváló hatékonysággal képesek megszüntetni.

A zöldtrágyázás költségei

A zöldtrágyázás kezdete mindig augusztus első felére esik. A lekerülő fővetés július végi tarlóápolása után - aminek költsége még az előző növényt terheli - egy grubberrel végzett tarlóápolási munka keretében történhet meg a zöldtrágyanövény vetése. A mustár és az olajretek a korai száraz körülmények között is elvethető, hiszen az olajos mag károsodás nélkül elfekszik a talajban a csapadék érkezéséig. Ausztriában és Németországban egyszerű, kevés menetszámmal végzett költségkímélő megoldásokat alkalmaznak a gazdák. A házilag magtartállyal felszerelt grubber vagy pl. a gyári Regent Tukan FSG, helyenként pedig a jól beállított, korszerű, függesztett, repí-tőtárcsás műtrágyaszóró is látható vetési munka közben. A csúcstechnikát jelentő direktvető gépek pedig természetesen a minőségi munkát szavatolják. A vetés költségei így leszoríthatók 8-10.000 Ft/ha-ra, amelynek kb.1/3-át teszi ki a vetőmag költsége.

Az istállótrágyázás költsége természetesen 4 évre oszlik el, valamint számolni kell gyomosodást okozó hatásával. Ezzel szemben a zöldtrágya gyomelnyomó, nincsenek szállítási, szervezési költségek, hatása pedig kevés N-műtrágya kiszórásával szinte teljesen azonos értékű.

A zöldtrágyázás gyakorlata még nagyobb lendületet vehetett volna országszerte, ha a kormányzat nem az egyszerűsített támogatási rendszer mellett döntött volna. Ellenkező esetben a 10% ugaroltatás kapcsán az ország gyenge minőségű földjei minden bizonnyal zöldtrágya-borítottságtól díszlenének, kedvet csinálva egyben a még kétkedő termelőknek is. A zöldtrágyázás ilyetén módon történő támogatása nálunk sajnos elmaradt, de a "Helyes gazdálkodási gyakorlat" szabályzórendszere lassan mégis rákényszerít minden termelőt egy nagyon helyes, költségtakarékos zöldtrágyázási gyakorlat alkalmazására, amivel mindenki csak nyerhet.

Pohánka, méhlegelőként volt jelentős

A Pohánka a keserűfüvek családjába tartozik. Korábban a lápvidékek elterjedt, igénytelen szemes növénye volt. Szerepe gabonaként és méhlegelőként volt jelentős. A növény 1 éves és 50-80 cm magas, 1 vezérhajtással és számos mellékhajtással. Gyorsnövésű fagyérzékeny növény, napjainkban lett kedvelt zöldtrágya. Zöldtrágyakeverékben a Pohánka hüvelyesekkel, mustárral és olajretekkel nemcsak a gyökértömeg kialakulását segíti elő, hanem a keverékkultúrák szinergetikai hatását is felerősíti. Pl. ( Pohánka 36 kg / ha + mustár 10 kg/ha ).

Termesztési irány: Zöldtrágya, zöldtakarmány (szénája nem értékes), baromfieledel,
méhlegelő, a reformkonyha is felfedezte.

Biológiai jellemzők: A gyengébb, laza szerkezetû, semleges vagy enyhén savanyú
talajok növénye, de a meszes talajokat nem kedveli. Vízigényes,
melegkedvelő, rövid tenyészidejű, a Dunántúl nyugati és déli
részére való. Tenyészideje 70-85 nap. Zöldtrágyakeverékekben
szinergista hatású, (pl. pohánka 36 kg/ha + mustár 10 kg/ha).

Helye a vetésforgóban: Elsősorban másodvetésű növény (fővetésben magjáért termelik),
őszi árpa vagy korai búza után kerülhet (szermaradványra
érzékeny), utána ősszel búza, tavasszal bármely növény vethető.
Napjainkban kedvelt zöldtrágya.

Talajelőkészítés, vetés: Törekedjünk másodnövényként is az aprómorzsás és üregmentes
10-12 cm mély magágyra. Vetése június 25. - július 25. között, 12
cm sortávra, 2-5 cm mélyen 3,0-3,5 millió csíra/ha normával
történhet, ez 60-70 kg/ha vetőmag-mennyiséget jelent (ezermagtömeg
20 g).

Tápanyag-igény: A vegetatív fejlődés érdekében adott 50–60 kg/ha nitrogénhatóanyagot
nagyon meghálálja Fôvetésben1 t terméshez 44 kg
nitrogén-, 30 kg foszfor- és 75 kg kálium-hatóanyagot igényel
hektáronként.

Károsítók, ápolás: Betegségei: fitoftóra, cerkospóra, fehér- és szürkepenész,
fuzárium, fuzikládium.

Kártevői: rezes fináncbogár, tripsz, bagolylepke hernyók. Kelést
követően célszerû könnyû fogast járatni. Másodvetésben a
növényvédő szer használat csak végszükség esetén indokolt.

Betakarítás: A legjobb zöldtakarmányt a virágzás elején - a vetés után 6-7 héttel
- adja, zöldtrágyaként is ekkor hasznosítható a legjobban.

A zöldtrágyázás, a "Helyes gazdálkodási gyakorlat" része

Az Európai Unióban hosszan tartó és tudatos, a szemléletváltást elősegítő munka eredménye a zöldtrágyanövények nagy tömegben történő termelésének mai gyakorlata, amit jó ideje prioritásként kezelnek, és ami támogatást is élvez.

A zöldtrágyázás a magyar termelők számára viszont sokáig csak felesleges költségszaporításnak tűnt, nem foglalkoztak vele, nem értették a lényegét, és leginkább arra hivatkozva utasították el, hogy a költség éppen akkor jelentkezik, amikor egyébként sincs mobil pénz a gazdálkodás ciklikus folyamatában. Az évek óta tartó propagandának és főként az egyre több kedvező tapasztalatnak köszönhetően azonban, úgy tűnik, a zöldtrágyázás végre Magyarországon is bevett gyakorlattá válik. Annál is inkább, mert az FVM által újonnan szabályozott "Helyes gazdálkodási gyakorlat" sok új alkalmazást javasol és követel meg a termelőktől a szántóföldi növénytermesztésben - ahogy Európa-szerte ez már megszokott. A talajok termőképességének fenntartása, a növénytermesztésben a vetésváltásra vonatkozó szabályok betartása, a talajok szervesanyag-tartalmának szinten tartása vagy növelése, a jó talajszerkezetről való gondoskodás mind megoldható a zöldtrágyanövényekkel. És persze számolni kell velük a művelés minimális szintjének megtartása terén, és a gazdaság területeinek rendben tartása érdekében is. Amennyiben a termelő a későbbiekben nem tesz meg mindent ennek érdekében, nem számíthat - AVOP, AKG, KAT - támogatási pénzekre! Természetesen egyelőre nem a teljes szántóterületben - csak annak 1/5 részében - kell a gazdaságoknak, a termelőknek ezzel kapcsolatban gondolkodniuk, hiszen a program ötéves kifutású. Ez az arány tehát a gazdaságon belüli zöldtrágyázási költségek mértékét is jelzi, ami így elviselhető terhet jelent.

Az olajretek csodákra képes

A köztermesztésben lévő Siletta Nova, Silettina valamint a kifejezetten magyar viszonyokra nemesített Anna fajtájú olajretekfajták zöldtrágya növényként a múlt évben több gazdaságban is igazolták, hogy helyük van a növényi sorrendben. Széleskörű kül- (és már belföldi) tapasztalatok, és a hazai burgonyatermesztéssel foglalkozó gazdaságok visszajelzései támasztják alá, hogy az olajretek előveteményként jelentősen csökkenti a burgonya (vírus okozta) rozsdafoltosodását. A folyamat lényege, hogy a vírusvektorokat – amelyek a Trichodorus fonálféreg fajok – a talajban alaposan meggyérülnek. A rövidesen elismert Pegletta fajta viszont már nematóda rezisztenciával is rendelkezik, amely – német irodalmi források szerint – a talajban lévő cisztás fonalférgek szaporodási ciklusát zavarja meg, mérsékelve kártételüket. Általánosságban azonban mindegyik köztermesztésben lévő fajta kitűnő szervesanyag-pótló zöldtrágya. E célból történő termesztésük nagyon gazdaságos mulcs vetésben, hiszen kombinált géppel (magtartályos grubberrel) egy menetben végezhető a tarlóművelés és vetés. Természetesen a szakszerű magágykészítés és vetőgéppel történő vetés adja a legnagyobb biztonságot.

Termesztési irány: Elsôsorban zöldtrágyának vagy zöldtakarmánynak vethetô, magjáért
csak szerződéses termeltetés keretében értékesíthető
biztonságosan. Kitûnô szervesanyag pótló.

Biológiai jellemzők: Másodvetésben a laza homoktalajtól a középkötött talajokig
mindenütt termeszthető. Vízigénye mérsékelt. Igen jó gyomelnyomó
és fonálféreg gyérítő hatású. A talajt lazítja, a talajéletet
aktivizálja.

Helye a vetésforgóban: Másod- és fővetésben is kalászos legyen az elővetemény.
Főnövényként őszi árpa és búza, másodként burgonya, cukorrépa,
dohány, paprika, de keresztesek kivételével szinte bármi vethető
utána.

Talajelőkészítés, vetés: A vetéshez tömörített 10 cm-es aprómorzsás magágyat igényel.
Vetni augusztus 1-15. között kell (szeptember 15-ig is vethető)
2,6-3,0 millió csírával ha-ként (ezermagtömeg 8-11 g) 25-30 kg/ha
magmennyiséggel 2-4 cm mélyen, 12 cm sortávra. Előtte utána
hengerezni célszerû.

Tápanyag-igény: A vegetatív fejlődés érdekében adott 30–50 kg/ha nitrogénhatóanyagot
nagyon meghálálja. Főnövényként 1 t terméshez 50
kg nitrogén-, 25 kg foszfor- és 35 kg kálium-hatóanyagot igényel
hektáronként.

Károsítók, ápolás: Betegségei: nem ismertek.
Kártevői: repcefénybogár, repcebecő-ormányos, ritkán levéltetű.
Takarmány vagy zöldtrágya hasznosításban a kemikália használat
csak végszükség esetén lehet indokolt.

Betakarítás: 10 héttel a vetés után már kiváló zöldtakarmányt ad és silózásra
is alkalmas. A 90–120 cm magas állomány 30–35 t/ha zöld
hozamot is elérhet. A virágzás előtt, bimbós állapotban – mikor a
legnagyobb zöldtömeget éri el – kell a talajba dolgozni, így
legkedvezőbb a hatása.

Fehér mustár a leggyorsabb

A másik kedvelt és hasznos köztesnövény a „nagy" fehér mustár, amelyből az Albatros és az Éva fajta áll rendelkezésre. Július végi – jól megválasztott időpontban történő – vetését követően nagyon gyorsan kel, majd erőteljesen növekedik, és ezáltal dombvidékeken megvédi a talajt az eróziótól. Kiváló gyomelnyomó hatású növény. Megfigyelések szerint késői vetésben is eredményes és kitűnő tulajdonsága, hogy a bemosódó nitrogént a talajfelszín közelében visszatartja. Tavasszal a mustárral zöldtrágyázott területen kedvező talajállapotot találunk a magágykészítéshez, és mérhetően magasabb a talaj humusztartalma.

Vetőmagszükséglete: 20–25 kg hektáronként: a gyakorlat szerint minél sűrűbb a vetés, annál jobb hatású az utódnövények számára. Javasolt műtrágya adagja 50–60 kg N hatóanyag hektáronként.

Termesztési irány: Zöldtrágyának kiváló, zöldtakarmánynak is alkalmas, szükség
esetén silózható is.

Biológiai jellemzők: Rövid tenyészidejű növény, rövidnappalt igényel. Az egész ország
megfelel termesztésének, a meszes talajt és a meleg,
mérsékelten csapadékos időjárást kedveli. Kimagasló a
gyomelnyomó képessége, szermaradványokra nagyon érzékeny.
Emeli a talaj humusztartalmát, javítja a talajállapotot.

Helye a vetésforgóban: Zöldtrágya- vagy takarmánynövényként bármely korán lekerülő
növényt követhet, keresztes virágút ne kövesse. Utána őszi
kalászos vagy bármely tavaszi kultúra következhet. Fonálféreg
gyérítő hatású.

Talajelőkészítés, vetés: Zöldtrágyának aprómorzsás magágyba nagy magmennyiséggel
(20-25-30 kg/ha) 1-2 cm mélyre, augusztus 15. – szeptember 15.
között vessük. Minél sűrűbb a vetés, annál jobb az utónövény
számára. Vetés előtt és után hengerezzünk. Igen gyorsan (4-5
napra) kikel.

Tápanyag-igény: Javasolt mûtrágya adagja másodvetésben 50–60 kg nitrogén
hatóanyag hektáronként.

Károsítók, ápolás: Betegségei: mozaikvírus, peronoszpóra.

Kártevői: földi bolha, recedarázs álhernyó. Gyomirtásra vagy más
védekezésre csak magtermesztés esetén lehet szükség.

Betakarítás: 7-15 t/ha zöldtömeget ad. Juhokkal is legeltethető. A zöldtermést
legkésőbb virágzás kezdetén aprítsuk fel és dolgozzuk a talajba.

Harmincéves múlt, új hasznosítás

A facélia – vagy mézontófű – sokak számára úgy ismert, mint mézelő növény. Közel három évtizede termeltetik nálunk nagyobb területen – elsősorban német megrendelők – és ugyanilyen régen terítik Nyugat-Európa országaiban elsősorban cukorrépa elővetemény céljából. A vetőmagtermesztő szakma igénytelen, jól fizető aprómagként ismeri, de a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetni, hogy ez így legyen. Zöldtrágya növényként – nagy felhasználók zárt termelési rendszerekben – a cukorrépa termesztés-technológia részeként írják elő a termelőknek. Természetesen zöldtrágyaként minden kultúra előveteményeként nagyon hasznos. Őszi alászántása jelentős szervesanyag pótlást jelent, és – egy korábbi álláspont szerint – cián-tartalmú bomlástermékei távol tartják a fonalférgeket a majdani cukorrépa termőhelytől. Kétségtelen tény, hogy a talajban óriási tömegben élő fonálféreg fajok nagy részét távol tartja, meggyéríti, és ezáltal is értékes elővetemény növény a facélia.

A zöldtrágyavetéshez 10–12 kg vetőmag szükséges hektáronként, amelyet legkésőbb augusztus végéig kell a földbe juttatni. A kezdeti fejlődés nem túl gyors, de később a bundaszerű borítást adó állomány igen jó gyomelnyomó hatású. Késő őszre 25–30 tonna zöldtömeget ad hektáronként, ami leszántva mintegy 2,5–3,5 tonna szárazanyagot hagy vissza a talajban.

Takarmányrepce, mint zöldtrágya

Hasonlóan jó hatású köztesnövény lehet a takarmányrepce (pl.: Emerald), amit hasonló termesztéstechnológiával, de a gyakorlatban inkább takarmányként kedvelnek az állattartó gazdák. Zöldtrágya értéke az olajretekhez hasonlóan igen magas. Augusztus első felétől szeptember végéig javasolható a vetése, és takarmányozásra – az első vetésekből – már október elejétől folyamatosan vágható. Jelentős – 30–35 t zöldhozama igen értékes takarmány tejelő állatok számára. Az állomány feletetése után földben maradó gyökérzet humuszképző és szerkezetjavító hatása önmagában is nagyon értékes. Kizárólag zöldtrágya céljából vetett takarmányrepce esetében késő ősszel mérsékeltebb energiafelhasználással végezhető el a szántás, és tavasszal könnyen, kevés művelet elvégzésével készíthető jó minőségű vetőágy.

Vetőmagszükséglete: 8–10 kg hektáronként: Javasolt műtrágya adagja 60-100 kg N hatóanyag hektáronként.

Termesztési irány: Takarmányként és zöldtrágyaként

Biológiai jellemzők: Az Emerald takarmányrepce – mivel a vetésidőre nem érzékeny – augusztus elejétől szeptember közepéig a fent említett szempontok és igények szerint vethető. Termesztésénél technológiai szempontból az olajipari célra vetett repcéknél bevált eljárásokat kell alkalmazni. Talaj-előkészítésével – ami a mindenkori repcetermesztés „rákfenéje” – meg kell várni az ideális talajállapotot, azt a kevés augusztusi csapadékot, ami a munkát eredményessé teszi. A vegetatív tömeg növelése érdekében célszerű 60-100 kg/ha N műtrágyát kijuttatni, a nitrogén ugyanis javítja a beltartalmi mutatókat, növeli a fehérjetartalmat és késlelteti a virágzás kezdetét.
Emeli a talaj humusztartalmát, javítja a talajállapotot.

Helye a vetésforgóban: Zöldtrágya- vagy takarmánynövényként bármely korán lekerülő
növényt követhet. Utána őszi kalászos vagy bármely tavaszi kultúra következhet.

Talajelőkészítés, vetés: A repce a szó szoros értelmében vett „aprómag”, ezért ennek megfelelő magágy-előkészítést igényel 8-10 Kg/ha vetőmag felhasználásával.

Tápanyag-igény: Javasolt mûtrágya adagja másodvetésben 60-100 kg nitrogén
hatóanyag hektáronként.

Károsítók, ápolás: Kelés után az állomány gyorsan és energikusan fejlődik, a talajt – esélyt sem adva a gyomoknak – rövid idő alatt beborítja. Ehhez persze kell a csávázószerrel kezelt –, magas biológiai értékű nemesített vetőmag. A csávázás előnye különösen a takarmányrepce esetében fontos, hiszen a szer távol tartja a kelő növénytől a talajlakó és talajban élő kártevőket (pl. földi bolhák), így az optimálisan tervezett tőszám biztonságban megmaradhat. A vegetáció zavartalanul és jól fejlődhet, és mielőbb elérheti az etetéshez ideális minőséget és tömeget.

Kártevői: földi bolha, repcedarázs álhernyó, szárormányos. Gyomirtásra vagy más
védekezésre csak magtermesztés esetén lehet szükség.

Betakarítás: 30-35 t/ha zöldtömeget ad. Zöldtrágyázáskor a zöldtermést legkésőbb virágzás kezdetén aprítsuk fel és dolgozzuk a talajba.

Takarmányozás esetén lehet őszi és tavaszi is, ez a vetésidő és a takarmányozás függvénye.
A takarmányrepce termesztésénél a takarmány tervezett felhasználásának idejét kell figyelembe venni. Leginkább az október elején megkezdett zöldetetési gyakorlat terjedt el. Ennek – takarmányozási és költségfelhasználási szempontból – biztonsági okai is vannak. Az egyéb takarmánynövények terméseredményei – pl. szénatermés, fűsiló menynyisége stb. – ilyenkor ismertek, vagy, mint például a silókukorica várható mennyisége, legalább már körvonalazódnak. A takarmánymérleg elkészítésénél tehát jól látszik, hogy mekkora mennyiségű augusztusi vetésű takarmányrepce teheti biztonságossá és gazdaságosabbá a termelési folyamatot. Ekkor általában eldől, hogy mekkora legyen az őszi etetésre, illetve a tavaszi induló zöldetetésre szánt termés vetésterülete. Az augusztus elején vetett Emerald – átlagos időjárási viszonyok mellett – október elején már 35-45 t/ha tömeget ad, és kitűnő minőségben etethető egészen a kemény fagyokig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy –5 şC éjszakai hőmérsékletek mellett napközben még vágható és etethető. Az állattenyésztő szakemberek általában úgy számolnak, hogy 1 ha vetés 25–30 tehén őszi lédústakarmány-szükségletét képes fedezni. A takarmányfelhasználás tekintetében az Emerald termesztésével viszonylag könnyű előre tervezni, hiszen az őszbe hajló időjárás a vegetatív fejlődési szakasznak kedvez, és a növény általában nem is érkezik el a generatív szakaszhoz.

Ha tavaszi takarmányrepce-zöldetetésében gondolkodunk, akkor a szeptemberi vetést kell előnyben részesíteni. A repce áttelelése szempontjából ez a vetésidő jó esélyt biztosít ahhoz, hogy a megfelelő tőlevélrózsás állapot a fagyok beálltáig létrejöjjön. A repce gyökérnyak-vastagsága ideális esetben nem nagyobb a ceruza vastagságánál, ugyanis a növény ilyen fejlettségi állapotban képes a legjobban telelni. Tavaszi hasznosítása (etetése) március közepétől április közepéig, a virágzás megkezdéséig tervezhető. Ez azért is fontos időpont, mert az erukasav megjelenése ezt követően már eléri a fogyaszthatóság szempontjából nemkívánatos értéket. A nagy zöldtömeg fehérjében gazdag és rendkívül ízletes takarmány az összetett gyomrúak – tehenek, juhok, kecskék – számára. Etetése – elsősorban üszők és juhok esetében – legeltetéssel is történhet. Tavaszi indulásakor a takarmányrepce különösen magas karotintartalommal rendelkezik, ami jelentősen megemeli a tej albumin-szintjét, és lizinben, valamint kéntartalmú aminosavakban is gazdagabbá teszi a tejet.

Védekezés a fonálférgek ellen

Míg a zöldtrágyanövények jelentősen gyérítik a fonálférgeket, addig a nematóda rezisztens mustár- és olajretekfajták ezt a biológiai fejlődési ciklust totálisan blokkolják, és képesek teljesen fonálféregmentes talajt biztosítani a haszonnövények - elsősorban cukorrépa, burgonya és gyökérzöldségek - számára.

A cukorrépában, burgonyában, gyökérzöldségfélékben gyakori cisztaképző fonálférgek belső paraziták, mivel életük nagyobbik részét a növény gyökérzetében töltik el. A talajban elfekvő - a cisztákban hoszszabb ideig életben maradó - tojásokból a gazdanövény gyökérváladékának hatására kikelnek a lárvák, és felkeresik a gazdanövény gyökérzetét. Rövid külső élősködés után befurakodnak a gyökérzet belsejébe, és fölfelé haladva többször vedlenek. Időközben a fonálféreg váladékának hatására kialakulnak a nedvkeringést akadályozó "óriássejtek" a növényben, amelyek a kórtüneteket kiváltják.

Mikor tömegük miatt a paraziták már nem férnek el a gyökér belsejében, akkor a gyökér bőrszövete felszakad, és a kezdetben fehér színű nőstény fonálféreg már csak a feji résszel tapad a gyökérzethez. A hímek ivaréretté válva elhagyják a gyökértestet, és felkeresik a már szabad testvégű nőstényeket. A megtermékenyítés után a nőstények teste megtelik tojásokkal. A lárvák vagy kibújnak és felélik a test többi anyagát, vagy - a körülmények függvényében - nyugalomban, a tojásban maradnak. A közben kifejlődő ciszta megbarnul, és az elpusztuló gyökérzet mellett a talajban hosszú ideig megőrzi a benne levő tojások életképességét.

A kártétel oka, hogy a gyökérbe bejutott fonálféreg feje körül - a kiválasztott anyagok hatására - képződő óriássejtek képezik a fonálféreg éléstárát. Így akadályozzák a növény tápanyag- és vízforgalmát, s a beállt zavarok miatt a gyökérzet idő előtt elpusztul.