Szilvaszüret van Kecelen. A városban egyetlenegy helyen veszik át az idén igen bőven termő gyümölcsöt. Éjszakába nyúló várakozás nehezíti a termelők és a felvásárló életét.

Kamionok, utánfutók, kisteherautók és pótkocsis traktorok, amerre a szem ellát. Megkezdődött a felvásárlás. Hajnaltól hajnalig tart a sorban állás a keceli Tész telephelyénél, a városközpont közelében. Kígyózó sorok árulkodnak arról, hogy a legnépszerűbb fajta, a Lepotica eladásra érett, ebből van a legtöbb a térségben.

– Ennek a fajtának kemény a húsa, jó a konzisztenciája. Az érés első napjaiban kevesebb érkezett, mert még nagyon megfontoltan, válogatva kellett szedni. Aztán beindul az intenzív érési szakasz, és akkor tonnaszám hozzák a gyümölcsöt – mondja Juhos Csaba, a Fresh Fruit Tész elnöke.

A termés várakozáson felüli. A gazdák úgy 20-30 százalékkal alulbecsülték a hozamot. Ebből a fajtából úgy 1200 tonna kerül a tész-en keresztül a kereskedőkhöz, onnan pedig a vásárlókhoz. Szállítanak Csehországba, Svájcba, Ausztriába és Oroszországba is, de a legtöbbet Németföldre viszik.

– Azokkal egy szem gond sincs, akik megértik, hogy a sötétkék gyümölcs útja nem itt ér véget, hanem a fogyasztónál. Kevesebb szilva jutna lekvár- és sűrítménysorsra, ha a termelők hajlandók lennének ütemezni a szedést és a szállítást. Ha előre lejelentenék, hogy mikor jönnek, és mennyi gyümölcsöt hoznak, akkor a sor sem nyúlna ennyire hosszúra. Most mindenki egyszerre, gyorsan szedni kezdi, hogy jó áron el tudja adni. Aztán vagy sikerül vagy nem. Itt naponta változnak az árak. Az első napokban 150 forintért vettük a szilva kilóját, most 70 forintot adunk érte. Ahogy haladunk a szedés vége felé, úgy mi is egyre olcsóbban tudjuk csak eladni – teszi hozzá az első keceli meggyfesztivál szervezésében is jeleskedő Juhos Csaba.

Szilvából idén bőven termett Kecelen

– Az egyik nap 35-40 autó állt itt. A rendőrök ránk szóltak, hogy a főútvonalról vonuljunk le, aminek az lett az eredménye, hogy aki később jött, előre jutott, aki meg már órák óta itt várt, hátrébb került. Ez egy kicsit dühítő, de végül lenyugszik az ember. Nem is lenne ezzel semmi baj, hisz látjuk, hogy folyamatos a munka, az átvétel, csak a gyümölcs a türelmetlen, irányíthatatlan. Gyorsan beérik, aztán már csak cefre lehet belőle – mondja Breznyán Istvánné keceli őstermelő, aki néhány raklapon ülve vár a sorára. Majd hozzáteszi: de ez legalább biztos pénz. Van olyan kereskedő, aki még a tavalyi gyümölcs árával is tartozik.

Ha kevesebb van, többet fizetnek. Ha több van, kevesebbet. Ha jól megnézzük, az egyenlőségjel után ugyancsak egy öszszeg van. Persze ha sok a szilva, sok a vele járó munka is – mondja az asszony, de fél szemmel már a felénk tartó, magát legyező férfi felé néz.

– Azért ez a várakozás egyvalamire csak jó! Legalább találkozik az ember a rég látott ismerősökkel – üdvözli az aszszony Németh Imrét. A szintén keceli származású őstermelő azt mondja: nagyon jó az idei termés, csak egy kis eső még megáztathatta volna a fákat, akkor jobb lenne a szilva színe. De így se rossz. Különben is, a termelő egész évben az égiekkel kooperál, de valójában sosem ő dönt.

BAON/AgroLine