Az idei évben igen szeszélyesen váltogatják egymást a borús és napos időszakok. A hirtelen jött nagy felmelegedések (napsütéses időszakok) idején nagyon sok gazdánál „főtt meg” az uborka hajtáscsúcsa, ami kinézetre kísértetiesen hasonlít a kalciumhiány tüneteire.

Ilyenkor a fokozott kalcium adagolás helyett inkább a megfelelő szellőztetést kellene biztosítani. Ebben a cikkünkben ehhez próbálunk a gazdáknak néhány támpontot adni.

A méret a lényeg!

A fóliasátrakban csak úgy tudjuk a megfelelő szinten tartani a növények számára szükséges életfeltételeket, ha ehhez megfelelő nagyságú és elhelyezésű szellőztető, valamint belső légtér áll a rendelkezésünkre. Minél nagyobb a fóliasátor belső légterének és alapterületének aránya (ez gyakorlatilag az átlagmagasság) annál kisebb a szabályozandó paraméterek ingadozása. Az úgynevezett „nagylégterű” fóliasátrakban lassan hevül fel nappal (és hűl le este) a levegő, tovább tart az éjszaka folyamán felhalmozódott széndioxid, mint a „kislégterű” fóliasátrakban. Emlékeztetőül: a nagylékterűek szélessége 10 m, hossza 40-44 m, magassága pedig (itt a lényeg!) kb. 4,30 méter. Mivel az uborkát és a foly­tonnövő paradicsomot sem szoktuk 2 m-nél magasabbra nevelni, elegendő helyet tudunk biztosítani a felszálló forró, vízpárával tele levegőnek. A végeken elhelyezkedő két ablak kinyitásával aztán könnyedén kiszellőztethetjük a fóliasátrat, hisz a keletkező huzat nem érinti közvetlenül a növényeket, mivel fölöttük siklik el.

„Kinek milyen kalapja van, olyannal köszön.”

Sajnos, a legtöbb termelő nem tudja megtenni, hogy a viszonylag alacsony, kedvezőtlen mikroklímájú fóliasátrát egyik napról a másikra ilyen korszerű, nagylégterű fóliasátorra cserélje. A gazdákat dicséri, hogy megfelelő odafigyeléssel, a rendelkezésükre álló szabályozási lehetőségek okos kihasználásával igen szép terméseredményeket tudnak elérni – a lehetőségekhez képest. Most sorba vesz­szük, hogy milyen követelményeket kell ehhez betartani.

1. Megfelelő nagyságú szellőztetési felület.

A szakirodalom szerint a szellőztetők összfelületének el kell érnie az alapterület 20-25%-át. Ennyi szükséges, hogy ventilátorok nélkül is biztosítani lehessen az optimális szintű légcserét a fóliasátrakban. Sajnos vidékünkön ez az arány jó, ha eléri a 10%-ot. Ugyanis, ha utánaszámolunk, egy átlagosnak mondható 7,5 m széles és 30 méter hosszú fóliasátor esetében ez (7,5x30x0,2…0,25) kb 50 m2-nyi szellőzőfelületet jelentene. Ez a gyakorlatban jó, ha eléri a 20-25 m2-t, ami alig az optimális fele.

2. A szellőztetők elhelyezése.

Igen népszerű a fóliasátor két végéről történő szellőztetése. Ilyenkor, mint ahogy a cikk elején már szó volt, a növények feletti szabad légtérben huzatot csinálunk. Azt, hogy milyen hosszú fóliasátornál alkalmazhatjuk ezt a módszert, a növények feletti légtér magassága határozza meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a fóliasátor hossza nem haladja meg a szabad légtér magasságának 20-szorosát, a szellőztetők ilyen elhelyezése elegendő. Például, ha a fóliasátrunk 3 m magas, az uborka benne pedig 2 m, akkor a fóliasátrunk hossza: (3 m – 2 m) x20=20 m lehet. A nagylégterű fóliaházak esetében: (4,3–2)x20=45 m.

De mi van akkor, ha a fóliasátrunk hosszabb ennél? Ilyenkor van feltétlenül szükség szellőztetőkre a fóliasátor tetején is. Mivel ebben az esetben az erőteljes huzathatás nem érvényesül, a szellőztetőknek legfeljebb a szabad légtér 10-szeresére kell egymástól lenniük. Ez a fenti példánál maradva: (3m–2m)x10=10m és (4,3–2m)x10=23 m jelent. Tehát ha valakinek van egy 50 m hosszú 3 m magas fóliasátra, annak a két végén lévő szellőztetőn kívül még 4 db felső szellőzőt is ki kell alakítania, egymástól kb. 10 méternyi távolságra, egyenként 6 m2-nyi felülettel a megfelelő szellőzés biztosításához.

Gál István
szaktanácsadó
Terra Dei, Kárpátinfo