Hullámvert Tisza-tavi horgászat

pontyok 2.jpg

Hamarosan pont kerülhet a horgászok idegeit évek óta borzoló Tisza-tavi halászati jogvita végére. A magyar igazságszolgáltatás szinte minden szintjén elmarasztalták ugyan a Magyar Országos Horgász­szövetséget (Mohosz), amely mégsem hajlandó lemondani elvesztett halászati jogáról.

A horgászok nyugalmat és sok kapást szeretnének, nem pedig perpatvart

A Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. 2010. január 1-jétől gyakorolja a Tisza-tó területén a halászati hasznosítási jogot. E társaság tulajdonosai a helyi önkormányza­tok, valamint a helyi horgászegyesületek. A vízterület halgazdálkodása így azok kezébe került, akik leginkább érdekeltek a halállomány javításában, a horgászat és az ahhoz szervesen kapcsolódó horgászturizmus fejlesztésében. A közhasznú társaság gazdálkodó és szolgáltató tevékenysége minden bevételét haltelepítésre, halőrzésre és a munkaszervezet fenntartására használhatja fel. A nonprofit társaság felelős tájgazdálkodást kíván folytatni a Tisza-tavon, de bár minden engedély és törvényes felhatalmazás a birtokában van, mégsem egyedüli gazdája a területnek. A Mohosz ugyanis úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és továbbra is ad ki ide szóló engedélyeket. Ezek azonban erre az évre már nem jogosítanak fel horgászatra, s így azokat, akik ilyen jeggyel horgásznak, kétszázezer forintig terjedő bírsággal sújthatja a hatóság.

Az ügy előzményei évekre nyúlnak vissza. Az állami halászati jog hasznosítására kiírt és még 2002-ben megnyert pályázat alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a Sporthorgász Kft.-val kötötte meg a haszonbérleti szerződést. A korábbi hasznosító Mohosszal folytatott többszöri eredménytelen tárgyalások után a Sporthorgász Kft. pert indított az elszámolási kötelezettség teljesítése és a kártalanítási összeg meghatározása érdekében.

A perben eljáró bíróság a Sporthorgász Kft. indítványára 2005-ben igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki, aki a Mohosz bizonylatai alapján megállapította, hogy azok között egyetlen el nem vihető vagyonelem van, az úgynevezett Tisza-tavi irányfény. A könyvszakértő megállapította azt is, hogy meg nem térült haltelepítési költségek sem merülhetnek fel, mivel a szövetség minden évben nyereségesen gazdálkodott. Vagyis a jegyértékesítésből származó bevételei minden vizsgált évben meghaladták a teljes költségeit. Az eljáró bíróság ezt követően a Mohosz indítványára igazságügyi halászati szakértőt rendelt ki, ő viszont nem a halászati törvény szerint kötelezően alkalmazandó Országos Halászati Adattár nyilvántartására támaszkodott. Egy szakmai publikációt, az úgynevezett Györe-féle tanulmányt vett elő, és ennek alapján becsülte fel a halállomány értékét 143,5 millió forintra. Ezt a becslést a Sporthorgász Kft. természetesen nem fogadta el, hiszen az érintett időszakban a haltelepítés értéke még a felhasznált publikáció adatai szerint sem haladta meg a harmincmillió forintot.

Máig is folyik a per annak a kárnak a megállapításáról, ami a Mohoszt érte amiatt, mert a szaktárca másnak adta a halászati jogot a Tisza-tavon. Az eljárás azért nyúlt ilyen hosszadalmasra, mert a Mohosz felfüggesztette azt. Olyan perekre hivatkozva blokkolja az eljárást, amelyeket maga indított, de sorra elvesztett. A Fővárosi Bíróságon is beperelte az FVM-et és a Sporthorgászt Kft.-t, a megkötött szerződés érvénytelenítését kérve. Ez arra kötelezte volna az FVM-et, hogy a pályázat második helyezettjével, azaz a Mohosszal kösse meg ismét a haszonbérleti szerződést. A bíróság a keresetet elutasította. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 2009. július 10-én jogerősen megállapította, hogy a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.-vel megkötött szerződés jogszerű és érvényes.

„Ezen perek indításának kizárólag az volt a célja, hogy a kártalanítási összeg megállapítására irányuló eljárás minél tovább húzódjon, s így a Mohosz minél tovább birtokon belül maradjon – mondja Hegedűs Gábor, a Sporthorgász Kft. ügyvezetője

Mondhatni, az ügy le is zárulhatott volna, de nem így történt. Mint azt az utóbbi húsz évben többször megtapasztalhattuk, még a rendszerváltás után született jogszabályokban is vannak sajnos kétértelmű passzusok, így a halászati törvényben is.

Az Alkotmánybírósághoz még 2000-ben beadott több indítvány kérte a halászati törvény azon rendelkezéseinek alkotmányellenessé nyilvánítását, amely kimondja, hogy az elszámolás lezárásáig a régi haszonbérlő birtokban marad. Az ügyben 2008-ban született határozat egyértelműen kimondja: nem marad a korábbi haszonbérlő birtokában a vízterület, illetve az abban található halállomány, és csak a halászati berendezések, illetve létesítmények felett rendelkezhet. Az FVM és a Sporthorgász Nonprofit Kft. ennek megfelelően úgy módosította a haszonbérleti szerződést, hogy az 2010. január 1-től lépett életbe.

Ennek ellenére a Mohosz honlapján azt olvashatjuk, hogy a Sporthorgász Kft. és az FVM is megtéveszti a horgászközönséget, mivel a horgászati engedélyek kiadása a Tisza-tóra továbbra is az országos szervezet joga. Válaszul Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az FVM honlapján újabb, részletesebb közleményt jelentett meg, melyben ismételten rögzítette, hogy a Tisza-tóra vonatkozó területi jegyek kiadása és a halászati jog 2010. január 1-jétől a Sporthorgász Nonprofit Közhasznú Társaságot illeti meg. A Sporthorgász Kft. emellett büntető feljelentést tett hatósági rendelkezés elleni izgatás és magánokirat-hamisítás bűntett gyanúja miatt. Hegedüs Gábor ügyvezető lapunknak úgy nyilatkozott: nagyon sajnálja a megtévesztett horgászokat, akiknek éppen az érdekeik védelmére hivatott szervezet okoz kárt.

Ismét felcsillant tehát a remény, hogy hamarosan pont kerülhet az évek óta a horgászok idegeit borzoló és most már pénztárcájukra is rámenő perpatvar végére. A pecások többsége szerencsére hagyományosan józan eszű ember, s így már csak elenyésző számban vásárolnak a Mohosztól horgászjegyeket a Tisza-tóra.
Magyar Hírlap

Tartalom átvétel

  Friss tartalmak listája itt (katt ide)