MOSZ: a magyar mezőgazdaság „ne a támogatások lenyúlásáért folyó verseny terepe legyen”

Kukorica vetése kézzel

A MOSZ, mint a legális, foglalkoztató, adófizető agrárgazdasági vállalkozások érdekképviselete megdöbbenéssel értesült Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságában a meghallgatásán elhangzott agrárgazdaságot érintő bejelentéseiről. Miniszter úr többek között kifejtette, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara javaslatára a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény birtokmaximumához kívánja igazítani a kormány az Európai Unióból származó földalapú támogatásokat, azaz a törvényben megfogalmazott 1200 hektár (kivételes esetekben 1800 hektár) felett területalapú támogatást nem kívánnak nyújtani. Azt is megdöbbenéssel hallottuk, hogy a vidékfejlesztési támogatások igénybevételéből ki kívánják rekeszteni a „csak növénytermesztéssel foglalkozó gazdákat”.

Tekintettel arra, hogy a 2015-2020 közötti időszakra vonatkozó földalapú támogatásokra vonatkozó magyarországi szabályokat 2014 augusztus 1-ig be kell jelenteni az Európai Unióba, és ezen döntések 2020-ig gyakorlatilag nem változtathatóak meg, ezért, mint a MOSZ Elnöke soron kívüli egyeztetést kezdeményeztem a témában Lázár János miniszter úrnál.

A MOSZ álláspontja szerint, ha ez a bejelentés megvalósul komoly és jóvátehetetlen károkat okoz a mezőgazdaságban, tovább rontja a vidék népességmegtartó képességét, az állatállomány további drasztikus leépülésével nemrég modernizált, versenyképes, hatékony állattartó telepek ellehetetlenülésével és bezárásával, nem utolsó sorban 40-50 ezer legális, falusi, agrármunkahely megszűnésével járna.

A világon mindenütt, Magyarországon agráradottságaink okán különösen a mezőgazdasági termelés alapja, a szántóföldi növénytermelés. Érthetetlen, hogy a kormány a hatékony, versenyképes, az export árualap meghatározó, hányadát előállító növénytermesztő gazdákat miért kívánja ellehetetleníteni. Ugyancsak tévedés, hogy növénytermesztő gazdaságokban extra profit keletkezik. A KSH illetve a NAV mérlegadatok tanúsága szerint a tőkearányos jövedelem átlagosan 2-3%, a tulajdonosok által realizált osztalék 1% alatt van, ami jellemzően 20-30 (de nem ritka, hogy több száz) tulajdonos között oszlik meg.

A MOSZ nyomatékkal hívja fel a figyelmét a döntéshozóknak, hogy a tervezett intézkedés jelentős mértékben rombolná le a falvakban kialakult együttműködéseket, különösen az önállóan életképtelen, néhány hektáron gazdálkodó, több mint százezer egyéni termelő veszítheti el az eddig kedvezményesen igénybe vett szolgáltatásait, ami tevékenységük, megélhetésük ellehetetlenüléséhez fog vezetni.

A MOSZ arra is felhívta a figyelmet, hogy ma Magyarországon a több mint kétmillió földtulajdonos döntő része – kiemelten az a sok százezer érintett, akiknek tulajdoni hányada néhány tíz aranykorona, vagy jó esetben néhány hektár – földbérleti szerződése veszélybe kerülhet. Az érintett gazdaságok, ha 1200 hektár felett nem kaphatnak földalapú támogatást akkor elsősorban ezen területek vonatkozásában lesznek kénytelenek a földbérleti szerződéseiket felmondani (vis maior!), ami nem csak azt jelenti a jelenlegi tulajdonosnak, hogy a jövőben nem jut hozzá a bérleti díjhoz, hanem az is kérdésessé válik, hogy e földeket akár Ő maga, akár valakivel képes lesz-e megműveltetni, kultúrállapotba tartani.

Nézzük a tényeket:

1.) A magyar mezőgazdaság duális szerkezetű. Jogi személyiségű vállalkozások, szövetkezetek használják a termőföld mintegy 45 %-át (amit több mint egymillió embertől bérelnek) és itt állítják elő a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 60 %-át. A sertésállomány 70 %-a, a tejelő tehénállomány mintegy 80 %-a, a baromfiállomány közel 60 %-a itt található. Több mint 100 ezer embert foglalkoztatnak, megfizetve utánuk az adókat és járulékokat. E körből származik – figyelemmel a helyi adókra is – a költségvetés ágazatból származó adó- és Tb bevételeinek közel 90 %-a. A mérlegadatok tanulsága szerint évi 125 milliárd forint mezőgazdasági szolgáltatást nyújtanak, valamint évi 98 milliárd forint beruházást valósítanak meg.

1200 hektár felett 450-500 gazdaság található. E kör állítja elő a magyar mezőgazdasági termelés több mint negyedét (ez gyakorlatilag a magyarországi agrár- és élelmiszer exportalapanyag), foglalkoztat 40-50 ezer embert, tartja a magyarországi állatállomány közel 40 %-át, állítja elő a szántóföldi vetőmagok közel felét. Ezen túl éves szinten 75 milliárd forint értékűre becsülhető az általuk a helyi, egyéni termelők számára nyújtott szolgáltatások értéke.

2.) A magyar mezőgazdaság sajnos továbbra is mind korábbi önmagához, mind potenciális lehetőségei képest jelentősen alulteljesít. Az elmúlt négy évben – változatlan áron számolva, jelentős hektikus ingadozásokkal – a termelésünk stagnált és továbbra is a 80-as évek végi termelési értékünk 80 %-át állítjuk elő.

Tovább romlott a növény- és állattenyésztés aránya ma már ez az arány 70-30 %-ra csökkent, a kívánatos 50-50 % helyett.

3.) Tisztában kell lenni azzal, hogy a területalapú támogatások nélkül – a többi uniós tagországhoz hasonlóan – a magyar mezőgazdaság sem képes jövedelmet termelni. Az elmúlt négy év egyikében sem haladta meg a mérlegkészítő mezőgazdasági vállalkozások mérleg szerinti eredménye a kapott direkt támogatások összegét. Persze az is tény, hogy e vállalkozások évi átlag 94 milliárd forint, a mérleg szerinti eredmény 110 %-ának megfelelő földbérleti díjat fizettek ki több mint egymillió földtulajdonosnak.

4.) Tovább romlott a mezőgazdaságból élők száma. A gazdasági szervezetek bejelentett állandó alkalmazotti létszáma 79,3 ezerről 78,4 ezerre (1,2 %-kal) csökkent 2010 és 2013 között. Ugyanakkor a KSH AMŐ adatai alapján ugyanezen időszakban drasztikusan 567 ezer főről 485 ezer főre, több mint 80 ezer fővel csökkent a mezőgazdasággal foglalkozók száma.

5.) Sorolhatnánk tovább az adatokat, de úgy gondolom felesleges. Egy dologra azonban még szeretném felhívni a sajtó és a közvélemény figyelmét. Nevezetesen arra, hogy a falu népességmegtartó képessége kritikus szintre zuhant. Addig, amíg Magyarországon a foglalkoztatási ráta hála istennek meghaladta a 60 %-ot és ha kismértékben is, de folyamatos javulása várható, addig nem ritka az olyan magyar falu, ahol ez a mérték 20 %, vagy az alatt van.

Mi következik mindebből?

A MOSZ támogatja, egyetért, sőt segíteni kívánja a kormány azon törekvését, ami a vidék népességmegtartó képességének javítását, az agrármunkahelyek teremtését, a munkaigényes agrárágazatok fejlesztését (állattenyésztés, kertészet, öntözés, élelmiszeripar stb.) célozza. Ugyanakkor nyomatékkal szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy Lázár János miniszter úr által bejelentett tervezett intézkedések nem hogy nem segítik e célok megvalósulását, hanem pont ezen ágazatok, a ma még meglévő legális munkahelyek gyorsütemű leépülésével járnának együtt. Könnyen belátható, ha nincs takarmánytermő terület, akkor gazdaságosan állattenyésztés nem folytatható, e tevékenységet vissza kell szorítani, meg kell szüntetni. Ez nyilvánvalóan komoly egyéni (de ebből adódóan nemzetgazdasági) vagyonvesztéssel is együtt járna.

Mint már utaltam rá alapvetően a kisparcellák, gyengébb minőségű földterületek használata kétségessé válik, ami több százezer kistulajdonost hozhat lehetetlen helyzetbe.

Ha a nagyobb – egyébként hangsúlyozni szeretném mind a magyar, mind az európai jog értelmében döntő részt kis és középvállalkozásnak minősülő – vállalkozások tevékenységük gyorsütemű csökkentésére kényszerülnek, az óhatatlanul együtt fog járni a mezőgazdasági beruházások látványos csökkenésével, és ami még nagyobb probléma folyamatosan csökkenni fog az elérhető áru mezőgazdasági szolgáltatások köre, ami több mint százezer egyéni gazdaság pozícióit fogja óhatatlanul rontani. Itt szeretném két dologra felhívni a figyelmüket.

Egyrészt arra - hangsúlyozom, a MOSZ maximálisan egyetért vele -, hogy a kormány a következő európai uniós ciklusban a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetének javítását kiemelt prioritásként tűzte ki célul (ez érthető is, hiszen ők képesek munkahelyeket teremteni, a helyi problémák megoldását segíteni). Éppen ezért nem értem, hogy ez a cél miért nem igaz a legsúlyosabb helyzetben lévő falvak vonatkozásában? Éppen ezért érthetetlen a sokszor hivatkozási alapul szolgáló 80-20 %-os arány is, vajon ez mire vonatkozik? Az egyéni és társas gazdaságok arányára? Ha igen akkor vajon miért nem támogatandó a sok kistulajdonos összeállásával létrejött mikro-, kis- és középvállalkozásnak minősülő legális foglalkoztatást folytató, adót fizető mezőgazdasági termelők. Ugyancsak érthetetlen, hogy ha – mint ahogy a tények igazolják – a falun (közmunkán kívül) a legtöbb legális, nyugdíj- és egészbiztosítást garantáló munkahelyet a jogi személyiséggel rendelkező társaságok, szövetkezetek biztosítják, akkor vajon miért nincs szükség rájuk, mi a cél az ellehetetlenítésükkel? Ez különösen azért is érthetetlen, mert az elmúlt több mint 20 évben a falusi lakosság döntő része elveszítette nyugdíjjogosultságát, a sok – kényszer kistermelő – nem tudott önmagáról gondoskodni, nem fizetett nyugdíjjárulékot és sajnos most kell majd szembesülnünk azzal, hogy sokuknak nem lesz meg a nyugdíjjogosultsághoz szükséges minimális idő, azaz öregkorukra semmilyen nyugdíjra nem lesznek jogosultak.

A világ, de ma már az Európai Unió is felismerte, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős növelésére, az innováció, a hatékonyság, a versenyképesség a cél. Ehhez azonban tőkére, szaktudásra, értelmezhető birtokméretre, stb. van szükség. Én úgy gondolom ezt nem fékezni, hanem minden eszközzel segíteni kellene.

Néhány gondolatot engedjenek meg a vidékfejlesztés kapcsán is. A programot még nem ismerjük, annak egyeztetésére még nem került sor (ámbár Csepregi Nándor államtitkár úr sajtótájékoztatóján jelezte, hogy rövid időn belül a magyarországi EMVA program benyújtásra kerül a Bizottsághoz). Az azonban már ma is egyértelmű, hogy a szántóföldi növénytermesztés rendszerből való kizárása nehezen értelmezhető. Elég csak arra emlékeztetnem Önöket, hogy az EMVA-n belül kötelező uniós előírás, hogy a források 30 %-át az un. zöldkomponensre (AKG, KAT, NATURA, erdő stb.) kell felhasználni. Ugyancsak kiemelten fontos cél az innováció, az ehhez kapcsolódó fejlesztések és nem utolsó sorban a munkahelyteremtés. Én a magam részéről nehezen tudom elképzelni, hogy pl. az állattenyésztés a takarmánytermelés fejlesztése nélkül hatékonyan megvalósulhatna. Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy – egyébként teljes egyetértésünkkel – kiemelt prioritások között szerepel a vízgazdálkodás és az ehhez kapcsolódó öntözés fejlesztése, ami szintén ki kell, hogy terjedjen a szántóföldi növénytermesztésre. Mindezt csak azért ismertetem Önökkel, mert jó lenne, ha világos célok és azok pontos megfogalmazása hangzana el akár egy miniszterjelölti meghallgatás során is.

Lázár miniszter úrral azért kezdeményeztem személyes konzultációt, hogy mindezekre – még a döntés előtt – felhívjam a figyelmét. A MOSZ többször és nyomatékkal kiállt amellett, hogy a magyar mezőgazdaság „ne a támogatások lenyúlásáért folyó verseny terepe legyen” hanem a foglalkoztató, innovációra képes hatékony, versenyképes mezőgazdaság építését segítsük elő. Éppen ezért azzal egyetértünk, hogy foglalkoztatás, érdemi tevékenység nélkül az uniós támogatások ne kerüljenek lenyúlásra, de éppen attól tartunk, hogy ez a javaslat, új ötlet fogja igazán ezt a nem kívánt eredményt hozni.

A MOSZ nem először hívja fel a figyelmet a vidék népességmegtartó képességének romlására, a falusi foglalkoztatás egyre súlyosabb gondjára. A választások megelőzően minden párthoz eljuttatunk egy javaslatot e probléma kezelése érdekében. Javaslatunk lényege az a felismerés, hogy a falu tőke-, befektetésvonzó képessége rendkívül rossz. Csak a helyben képződő tőke helyi – mezőgazdasági, vagy egyéb célú – munkahelyteremtő beruházásaival oldható meg. A támogatások felső határának korrekciójakor e munkahelyeket is indokolt figyelembe venni.

Az előzőekre tekintettel a MOSZ tudomásul tudja venni a felső támogatási határ bevezetését, azonban kizárólag olyan módon, ha a tényleges foglalkoztatás költségeivel 100 %-ban korrigálható (az uniós szabályoknak megfelelően) legyen a támogatási felső határ alapja, ebbe természetesen beleértendő – és ezért támogatjuk azt a miniszteri felvetést is -, hogy ott ahol „önfoglalkoztatás valósul meg” a ténylegesen megfizetett társadalombiztosítási hozzájárulás szintén korrekciós tényező legyen (ez minden bizonnyal ösztönözné, hogy az egyéni termelők bekapcsolódjanak a nyugdíjbiztosítás rendszerébe).

MOSZ/AgroLine
2014. június 16.

Tartalom átvétel

  Friss tartalmak listája itt (katt ide)