Takarmányszükséglet és etetés

Elsősorban saját termelésű takarmányokat etessünk s ha ez nincs, a viszonylag legolcsóbb és legkönnyebben beszerezhető takarmányokat vegyük számításba. Mindenkor legyünk figyelemmel arra is hogy madarainkat milyen udvarban, milyen kifutón tartjuk, tehát mennyi takarmányt találhatnak természetes úton és ennek megfelelően etessük csak őket a zsákból.

A gyakorlati tapasztalatok szerint, a házityúk, minden kg élősúly után, naponta mintegy 50-60 g takarmányt fogyaszt el. A kisebb nagyobb állományok takarmányszükségletét tehát úgy számítjuk ki, hogy az állatok testsúlyát becslés vagy néhány egyed próbamérése után megállapítjuk és ahány kg-ot nyomnak összesen, annyiszor 50-60 g takarmányt kapnak naponta. Minél fiatalabbak csirkéink annál több takarmányt igényelnek, hogy fejlődésüket jobban kihasználják, valamint ekkor még többet is mozognak, nagyobb az energia igényük is. Az erős tojástermelésben lévő tyúkjainknak is többet adjunk, 1000-1200 g-ot naponta.

Az okszerűen tartott baromfiak takarmányozásában általában fontosak a keveréktakarmányok, minél többféle takarmányból keverjük, annál jobb. A keveréktakarmányt etethetjük szárazkeverékként önetetőkből vagy vályúkból, ebben az esetben azonban a magvakat finom dara, úgynevezett dercés alakban keverjük, mert a lisztes takarmányt tyúkjaink nem szívesen eszik. Állataink az etetőket naponta 15-20-szor is felkeresik, ezért legjobb ha egész nap találnak benne darát. A megnedvesített keverék, mint lágyeleség sokkal természetesebb a baromfiaknak. Ezeket már készíthetjük egészen lisztszerű anyagokból, így még könnyebb a megemésztésük. Ne legyen túl nedves, hanem inkább morzsalékos. Ennek elkészítése több munkát igényel, viszont hozzákeverhetjük a tejtermékeket, zöldtakarmányokat, konyhai hulladékot. Vigyázzunk azonban hogy egyszerre csak félnapi takarmányt keverjünk be, mert a lágyeleség könnyen savanyodik.

A zöldtakarmányokat vagy reszelt gumósokat a darán felül adjuk állatainknak, naponta 2-3 alkalommal, az udvarban több helyen szétszórva, hogy minden madarunk hozzáférjen.

A kikelt csibék takarmányozása nagy körültekintést igényel. Amennyiben kotlóssal keltettünk és a kibújt csibék az anyjukkal maradnak, úgy az etető és itató edények lapos oldalúak legyenek, hogy az apróságok könnyen ki és be tudjanak menni, naponta többször is vizsgáljuk meg az edényeket, mert a kotlós kapirgálásával általában szétrúgja azokat. Az udvaron, szabadon nevelődő csibék takarmányozása természetszerűbb, de sokkal nehezebben ellenőrizhetőbb és kevésbé higiénikusabb, mint a zárt főleg az anyjuktól elszedett csibék etetése. A naposcsibéknek felszáradás után még 10-12 óráig nem szükséges enni adni, mert a szikből felszívódó tápanyagok még ellátják a kismadarat. Ezután 1-2 napig a legcélszerűbb sima kukorica dara etetése, mert az energiatartalma ennek a legnagyobb, inni kihűlt kamillateát adjunk a csöppségeknek. Pár nap után áttérhetünk az indítótápra és a tiszta vízre. Az ivóvízbe két hetente ajánlatos vitamint keverni. A 3. hetes csirkéket fokozatosan átszoktathatjuk nevelőtápra, ekkor már hetente adhatunk a táp mellé apróra vágott zöldet, esetleg kevés aludttejet is. A korábban leírtakkal ellentétben itt célszerűbb tápot etetni, mert a fiatal csirkék szükségleteit ezek elégítik ki legjobban, az itt felmerülő többletköltség majd visszajön a sok egészséges, kifejlődött csirkén.

Amennyiben valaki saját keverékkel próbálja felnevelni csirkéit, természetesen az is sikerrel járhat, csak több munkába fog neki kerülni. A csirkék takarmányozására megfelelnek az összes állati és növényi eredetű takarmányok, csak az a fontos, hogy kifogástalanul jó minőségűek legyenek, mert az ilyen korú állatok emésztőszervei nagyon kényesek és érzékenyek.

Az idős illetve a tenyészállomány takarmányozása nem különösebben nehéz, próbáljunk az igényeket minél jobban megközelítő takarmány keveréket összeállítani, állataink sok tojással, csibével és tiszta, fényes külsővel fogják meghálálni nekünk a gondoskodást.

Tartalom átvétel

  Friss tartalmak listája itt (katt ide)