Jelentés a genetikailag módosított frontvonalról

Tíz év óta vannak forgalomban a világon genetikailag módosított (gm) növények. Az első ilyen növényt 1984-ben állították elő; mára összes termőterületük túllépte a 100 millió hektárt, termesztőik száma pedig a 10 milliót. A technológia a fejlődő országok kisebb gazdaságaiban terjed a leggyorsabban, ahol a szegénység enyhítését várják tőle. Eközben Magyarország továbbra is igyekszik fenntartani a gm-mentes ország státuszát.

A világ lakosságának több mint fele él abban a 22 országban, amelyben gm-növényeket is termesztenek. A 22 ország fele tartozik az egyre súlyosbodó túlnépesedéssel és élelmiszerhiánnyal küszködő fejlődő országok közé. A biotechnológiai termőterületek ötven százaléka az Egyesült Államokban található. Ezek a tavalyi, vagyis a biotechnológiában mérföldkőnek tekintett 2006-os év adatai.

Az elmúlt tíz évben a technológia megállíthatatlanul tört előre, legfőként az amerikai kontinensen: ma a legnagyobb vetésterületek az Egyesült Államok után Argentínában, Brazíliában és Kanadában találhatók. Ázsiában azonban még ennél is nagyobb iramú fejlődés várható a következő tíz évben. India például nemrég zárkózott fel az előbbi országok mögé, őt pedig a sorban Kína követi.

A legfőbb biotechnológiai haszonnövény továbbra is a szójabab (58,6 millió ha), utána következik a kukorica (25,2 millió ha), a gyapot (13,4 millió ha) és az olajrepce (4,8 millió ha).

Transzgénikus növények

Az élőlények genetikai módosítását az tette lehetővé, hogy ismertté vált a DNS szerkezete (a kettős spirál), majd az is, hogy a DNS-szálakon bizonyos szakaszok olyan információkat hordoznak, amelyek különféle tulajdonságokat határoznak meg. Ezeket az információhordozó szakaszokat nevezik géneknek. A gének és az általuk kódolt tulajdonságok azonosítása az a tudás, amely egy-egy gén egyik fajból a másikba való átviteléhez, vagyis a génmódosításhoz szükséges.

Dudits Dénes akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központjának főigazgatója szerint a helyes kifejezés nem "génmanipuláció", hanem "géntechnológiával történő nemesítés". A nemesítő már a hagyományos keresztezés során is "manipulálja" a géneket, hiszen azért keresztezi a két növényt, hogy a számára kedvező tulajdonságokat egyikből a másikba átvigye. Ezt azonban nem tudja egyszerűen, egy lépésben megvalósítani: minden nemesítési terv ugyanis gének tízezreinek véletlenszerű játékától is függ.

Géntechnológiai nemesítéskor a kedvező tulajdonságot sokkal célzottabban lehet átvinni egyik növényből a másikba. Egy példával illusztrálva: Dudits professzor és kutatócsoportja szárazságtűrő búza előállításán dolgozik. Ehhez megvizsgálnak olyan búzafajtákat, amelyek jól bírják a szárazságot, és olyanokat, amelyek nem. Majd DNS-csip technológiával meghatározzák, melyik az a gén, amely a szárazságtűrő fajtában aktív, a szárazságra érzékenyben viszont ki van kapcsolva. Ezt az egyetlen gént izolálják, s juttatják be annak a növénynek a többi tízezer génje közé, amelynek a szárazságtűrését javítani szeretnék.

A génbeépítés neve transzformáció, az új változaté pedig transzgenikus vagy genetikailag módosított (röviden: gm) növény. Ezzel a módszerrel át lehet lépni az evolúciós határokat: egy növénybe nem növényi eredetű - például bakteriális - DNS is beültethető. De jelentős eredmények érhetők el pusztán növényi gének átvitelével is.

Versenyben a kártevőkkel

A haszonnövények termesztésében az egyik legnagyobb gondot a kártevők okozzák, ilyen például a kukoricamoly; vagy ilyen a fuzárium nevű gombafajta, amely a kukoricát és a búzát is megtámadja, és mivel a növényben mérgek termelését indítja el, a fogyasztó egészségére is veszélyes. A védekezés vagy környezetszennyező permetezőszerekkel oldható meg, vagy úgy, hogy például moly- vagy fuzáriumrezisztens növényeket hoznak létre az ellenállást biztosító izolált gén beépítésével.

Ez az alapelv érvényesül az első generációs gm-növények egyik típusánál. Mivel ezek a fajták maguk állítják elő a növényvédő szert (a peszticidet), feleslegessé teszik a kártevőik elleni rovarölő szer használatát.

Létezik például egy talajbaktérium, a Bacillus thuringiensis (Bt), amely méreg-előanyagokat tartalmaz. Ha ezt a baktériumot a kártevők lárvái elfogyasztják, az bélrendszerükben halálos méreggé alakul át. A Bt - amelyet újabban csípőszúnyoglárvák irtására is használnak - az eddigi kutatások szerint más élőlényekre, így az emberre nézve is veszélytelen.

A géntechnológiában a Bt talajbaktérium kártevők ellen hatásos, a fogyasztóra ártalmatlannak ítélt génjét viszik be élelmiszernövényekbe, például kukoricába. A Bt-kukoricában éppúgy jelen vannak a méreg-előanyagok, mint a baktériumban; ezért a kukoricamoly lárvája hiába kezdi el rágni a gyökerüket, a gyökérből magához veszi az előanyagokat, méreggé alakítja, és elpusztul. Az ilyen kukoricát nem kell molyirtó szerrel kezelni.

Vannak, akik minden fenntartás nélkül fogyasztják a Bt-növényeket; másokban aggodalmat kelt, hogy ezek mégiscsak "mérgeket" tartalmaznak, ha előanyag formájában is.

Mindezzel kapcsolatban számos vizsgálatot végeztek. Legújabban - jellegzetes módon - nem két különböző kísérlet különböző adatai alapján folyik a vita, hanem ugyanazon kísérlet ugyanazon adatait érintően. A szóban forgó vizsgálat 90 napig tartott; ez alatt az idő alatt MON 863 jelű Bt-kukoricát etettek patkányokkal. Az eredményeket Bruce G. Hammond és munkatársai publikálták 2006-ban, és úgy találták, hogy a kukorica ehető, nem okoz elváltozásokat a patkányok szerveiben.

Mégis, amikor 2007 márciusában több helyen napvilágot látott a cikk, a nyomában elterjedt a hír, miszerint a MON 863 mérgező. Mindez szintén Hammondék adatai alapján történt. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a CRIIGEN (Committee for Independent Research and Genetic Engineering) szervezettel kapcsolatban álló tudóscsoport, Gilles-Eric Seralini vezetésével újra analizálta a korábbi adatokat. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a MON 863 - a vese- és májértékek eltérései alapján - mérgező.

A fejlesztő Monsanto multinacionális biotechnológiai vállalat természetesen visszautasítja az elemzést. Közleményük szerint a 2006-os tanulmányt független toxikológiai tesztelő laboratóriumban végezték, nemzetközileg elismert OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development) protokoll szerint, s az adatokon több mint 900 statisztikai összehasonlítást végeztek el. Néhány paraméterben találtak ugyan statisztikai eltérést, de ez ilyen nagyszámú összehasonlításnál el is várható. Az eltérések véletlenszerűen jelentek meg, és számos független patológus szakértő szerint nincs biológiai jelentőségük. A fő érv pedig, hogy Seralini analízise különbözik a toxikológiai vizsgálatokban hagyományosan elfogadottól.

Gyomirtó-tűrők

A mai biotechnológiai termesztésben a Bt-növényeknél is gyakoribbak a gyomirtó lebontására képes (herbicid-toleráns) fajták, az RR-növények. Ezek egy véletlen felfedezésnek köszönhetik létüket. A Roundup Ready (RR) - más néven glyphosate - gyomirtót gyártó cég ugyanis észrevette, hogy szennyvíztárolójában, amely tele volt gyomirtóval, bizonyos baktériumok életben maradtak. Vagyis, ezek szerint, képesek voltak az RR-t kémiai átalakítással ártalmatlanná tenni. Ez a tulajdonság pedig kívánatos a haszonnövények számára is.

Amikor kutatók izolálták a baktériumokat, megtalálták bennük a gyomirtót módosító enzimfehérjét, majd azonosították az ezt kódoló gént, amelyet RR-génnek neveztek el, s amelyet azóta számos növényfajnál alkalmaznak.

Megfékezni az éghajlatváltozást

A biotechnológiai termények hozzájárulnak ahhoz, hogy mérséklődjék az általános felmelegedésért kárhoztatott üvegházhatású gázok kibocsátása. E növényekhez kevesebb rovar- és gyomirtó kell, így ásványi fűtőanyag takarítható meg, ami csökkenti a széndioxid-kibocsátást.

A 2005-ös évben ez 962 millió kilogrammal kevesebb szén-dioxidnak felelt meg - mintha az utakról 430 000 gépkocsi tűnt volna el. Ehhez hozzájön még, hogy a gyomirtót lebontó RR-növények termesztéséhez nem, vagy alig kell szántani, ezáltal nagy mennyiségű szén-dioxid marad a talajba zárva; mindez 2005-ben további 3,6 millió autóval kevesebb szén-dioxid-mennyiséget jelentett. Összesen tehát mintha 4 millió autót vontak volna ki a forgalomból.

Enyhíteni a szegénységet

Napjainkban a világ népessége - minden korlátozó intézkedés ellenére - folyamatosan növekszik, évente 1,5 százalékkal. Előrejelzések szerint 2020-ban 8, 2050-ben 11 milliárd ember lesz a Földön. A sűrűn lakott területeken már néhány éven belül is megkétszereződik az élelmiszer-szükséglet.

Mivel a gm-növények terméshozama átlagosan 10-12 százalékkal nagyobb, mint a hagyományosaké, nem véletlen, hogy a fejlődő országokban - jelenleg főként Indiában és Dél-Afrikában - terjed a leggyorsabban a biotechnológia.

A huszonkét gm-növényeket termesztő országból ugyan tizenegy iparilag fejlett, ám az összes gazda 90 százaléka (9,3 millió ember) valamelyik fejlődő állam kis földterülettel rendelkező gazdálkodója. Legtöbbjük kínai és indiai gyapottermesztő.

Clive James, az International Service for the Aquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA) elnöke - aki nemrégiben tartott előadást az MTA-n - úgy véli, a biotechnológiai növények nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elérjük a Milleniumi Fejlesztési Célok egyikét: a szegénység és az éhezés felére csökkentését 2015-ig.

Aranyrizs és szupercirok

A növények összetevői elsősorban nem a fogyasztó, hanem a növényfaj túlélését szolgálják. Ezért előnyös lehet egyes főbb élelmiszernövényeink tápértékének megjavítása. A második és harmadik generációs gm-növényeknél ez lesz az egyik alapvető cél.

Délkelet-Ázsiában sokan szenvednek súlyos A-vitamin-hiányban, ami terhességi komplikációkhoz, növekedési zavarokhoz és vaksághoz vezethet. Ennek megoldása lehet, ha fő táplálékukba, a rizsbe beviszik a béta-karotin (az A-vitamin-előanyaga) szintéziséhez szükséges enzimek génjeit. A karotintartalom miatt sárga színű rizs - az "aranyrizs" - minden grammja 37 mikrogramm elővitamint tartalmaz, ami elvileg elegendő a napi vitaminszükséglet fedezésére. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy a béta-karotinnak mekkora része alakul át a szervezetben A-vitaminná.

Forrás: gmwatch.org

Afrikában egy másik gm-növény, a szupercirok (Super Sorghum) jelenthet reményt az éhezőknek. A nálunk seprű-alapanyagként szolgáló növény, meleg- és szárazságtűrő lévén, 300 millió afrikai fő tápláléka; a fekete kontinensen elterjedtebb gabonanövény, mint a búza és a kukorica. Tápanyag-összetétele azonban nem fedezi teljes mértékig az emberi szükségleteket - ezt szeretnék megoldani az ún. "biofortified" (biotechnológiai úton gazdagabbá tett) cirokfajta termesztésével.

Búza a sivatagban

A szárazságtűrésért felelős géneket várhatóan 2010-11 körül tudják majd alkalmazni, a gm-növények harmadik generációjában. Ezeknek elsősorban a szárazságtól leginkább sújtott - többnyire fejlődő - országokban lesz jelentőségük. Dudits Dénes szerint azonban a probléma hazánkat is érinti, mivel a felmelegedés hatására az Alföldön - nemzetközi felmérések szerint - félsivatagosodási folyamat indul el, s nő a szélsőséges időjárási viszonyok gyakorisága. Az alkalmazkodást a kutatók szárazságtűrővé tett gm-növényekkel - elsősorban a gm-búzával - szeretnék elősegíteni.

Gm-viták

Balázs Ervin akadémikus (MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár) hangsúlyozza, hogy az EU 5. és 6. keretprogramjaiban külön prioritásként szerepeltek a biobiztonsági kutatások. Azok, akik egyszerre elkötelezettjei a géntechnológiának és a biztonságos bevezetésnek, fontosnak tartják, hogy minden termék bevezetését alapos vizsgálatok előzzék meg, ezért egy nemzetközi tudományos társaság megalapítását kezdeményezték. A Biobiztonsági Kutatás Nemzetközi Társasága (ISBR) egyre több területen fejti ki aktivitását.

Ennek ellenére sokan elutasítják a gm-növények fogyasztását - vagy azért, mert tartanak attól, hogy az új génkombinációk és a nem növényi forrásokból (baktériumokból, vírusokból) származó gének ártalmasak lehetnek az egészségre, vagy pedig azért, mert a géntechnológiát eleve a természetbe való mesterséges - ezért kárhoztatandó - beavatkozásnak ítélik.

A gm-vita mára hitvita jellegét öltötte, állítja Dudits Dénes. Noha valójában nincs is értelme általában vett gm-technológiáról beszélni: minden egyedi gén és befogadó növény más és más eset, és mindegyikkel kapcsolatban külön ellenőrző vizsgálatokra van szükség. A gm-ellenesség, a professzor példájával élve, éppen olyan, mintha laikusként bemennénk a Rolls-Royce-gyárba, és a főmérnökkel közölnénk: megtiltjuk a csavarhúzók használatát a gépkocsik összeszerelésénél. Tehát nem azzal foglalkoznánk, hogy a Rolls-Royce jobb, mint a Trabant, hanem azzal, hogy a csavarhúzó (a géntechnológia) használata betiltandó.

Ezzel együtt hazánkban fokozott óvatossággal kezelik a gm-növények ügyét. Egyelőre egyetlen fajta termesztését sem engedélyezték, s ez mindaddig fennmarad, amíg egy adott fajtáról be nem bizonyosodik, hogy nincs káros hatása az egészségre és hogy konkrétan a pannon ökorégióban nem borítja fel az ökológiai egyensúlyt. Gráf József agrárminiszter úgy gondolja, minél tovább meg kell őriznünk a gm-mentesség státuszát, mivel ez növeli a magyar kukorica és vetőmag eladhatóságát. Ez azonban, a világkereskedelem és az EU nyomása miatt, nem tarthat örökké.

Jakabffy Éva

[origo]

Tartalom átvétel

  Friss tartalmak listája itt (katt ide)